A helyiek adta szuper reggeli után nekivágtunk a városnak. Azt a tippet kaptuk, hogy ha 1 napos kirándulásra mennénk Havannán kívülre, akkor a Hotel Telegrafoban szerveznek ilyeneket, úgyhogy oda érdemess mennünk, így első utunk oda vezetett. Ez kb 5 perc sétára van a szállásunktól, de ez idő alatt vagy 20-szor ledudáltak és kikiabáltak nekünk a kocsikból, hogy TAXI? Egy még csókot is dobott nekem… Ez jellemezte az egész napot. Úton-útfélen ledudáltak, megállítottak minket, hogy honnan jöttünk. Elsőre nem is tudtuk ezt mire vélni, aztán sajnos saját bőrünkön tapasztaltuk az okát.
Egy kedvesnek tűnő pár hozzánk verődött az utcán és kérdezősködtek, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk, majd lelkesen magukról kezdtek beszélni. Aztán Kubáról, a kultúráról és pillanatokon belül azon kaptuk magunkat, hogy abban a bárban ülünk, ahol a Buena Vista Social Club film játszódott, hogy kérés nélkül kapjuk a helyi specialitás koktélt és már hozzák is a „jobbnál jobb” szivarokat, nekünk nagyon olcsón, mert a kubaiak szeretik a magyarokat, mert kommunisták voltak… Igyekeztünk a költésgeket, vagyis a veszteséget minimalizálni és csak 5 szivart vettünk… (mert nem láttunk más kiutat), de aztán persze elénk dobták a nem kért italok számláját is, erős túlzással mért áron, de már nem vitatkoztunk, otthagytuk a pénzt és futottunk.
Megnéztük aztán Havanna sok látványosságát, és nagyon sokat sétáltunk. A délelőtti attrocitás kicsit eleinte kedvünket szegte, de idővel jobb kedvre derültünk. Egyre jobban tudtuk kezelni a „Hola. Where are you from?” kérdéseket, melyeket minden utcában legalább kétszer hallottunk. Pontosabban nem kezelni ezeket, hanem ignorálni.
Estére kiválasztottunk egy utikönyv ajánlotta kedves éttermet és befizettünk a szilveszteri menüjükre.
Lehet, pár dolog kétszer lesz, mert nem olvastam vissza Zita macska-, akarom mondani, cicuszkaparását. Nos igen, a blogot papíron írjuk, mert nem hoztunk semmi – csak minimális – kütyüt, részben terápiás céllal.
Elfelejtettem már, mi volt délután, inkább írok kicsit az eddig tapasztaltakról:
A kocsik tényleg brutálak. az 1500-as Ladák már ultra menőnek számítanak, de rengeteg, még az 50-60-as évekből való kocsi fut az utakon és a füstjük olyan, mint a korom. Mondtam is Zitának, hogy ha itt egyszer bevezetik a zöldkártyát, nem marad forgalomban egy sem. Mióta itt vagyunk, sokszor téma köztünk a kommunizmus vs. kapitalizmus. Bár nincsen emlékem arról, hogy milyen volt nálunk az élet az elmúlt rendszerben, de ami itt a munkamorált/munkatempót illeti, csapnivaló. Talán duplán el van rontva nálunk ez a dolog: egyszer van a latinos lustaság, meg van ez a kommunista „motiváltság”. Ennek eredménye például az, hogy több, mint egy órát álltam a reptéren a pénzváltónál, bár ezalatt csak 4-5 embert szolgáltak ki, a szilveszteri vacsora három és fél óra alatt lett meg és megannyi hasonló eset. Valószínű, egy teljesítmény alapú bérezés sok mindent átalakítana itt. Na de nem is panaszkodok itt, én igazán nem siettem itt eddig sehova, csak úgy felmerült bennem, hogy x idő alatt, ha esetleg több ügyfelet kiszolgálnak, többet tudnának keresni. Na de ez végképp nem az én dolgom.
A szilveszteri vacsora témáját alaposan körbejártuk, hogy ár-érték tekintetében a legjobbat kapjuk. A választásunk egy spanyol tapas bárra esett, ahol fejenként 15 CUC-ért (konvertibilis peso) egy sokfogásos vacsorát ehettünk. Délután a menü árának 50 %-a befizetésével kellett bizonyítanunk szándékunk komolyságát és elköteleződésünket a szilveszteri vacsorára. Az étterem egyébként fél órányi járóföldre volt a lakástól, ahol laktunk, és ezt ugye kétszer is oda-vissza megtettük, szóval volt séta bőven. Már korábban írunk róla – vagy nem – hogy kétféle bolt van. Ehy a hazaiaknak, ahol jó a helyi valuta, és egy a turistáknak. Ma voltunk egy ilyen a helyieknek szánt boltban, ahová ásványvízért mentünk be. A háziorvos ugyanis óva intett attól, hogy a csapvízbe beleigyunk, ugyanis nyomokban kolerát tartalmazhat. Ezt azért enyhe túlzásnak gondoljuk, mindezek melett már 1 decire optimáltuk a fogmosáshoz szükséges ásványvíz mennyiségét a kezdeti fél literről... Na de vissza az „általános” bolthoz. Szándékosan nem akartam kategorizálni, hogy élelmiszerbolt, itt ugyanis mindent lehetett kapni, élelmiszert, alkoholt, vizet, szépségápolási cikkeket, ruhákat, de mindenből csak egyféle volt: „a dezodor”, „az ásványvíz”, „a mosószer”, egyedül alkoholból volt viszonylag választék. Olvastam korábban, hogy ez itt így működik, de látni élőben szinte felfoghatatlan volt.
Az esti vacsora nagyon pörgősen indult, és el is követtem azt a hibát, hogy elszóltam magam, hogy milyen gyorsan haladunk. Már-már attól féltem, hogy túl sok időnk lesz éjfél előtt, és nem bírjuk majd kivárni az új év kezdetét. A főétel után azonban gyors lejtmenet kezdődött a munkatempóban. Így aztán épphogy csak nem maradtunk le 2014 első pillanatairól az utcán. Mivel utánaolvastunk, hogy mire lehet itt szilveszterkor számítani, nem ért minket meglepetés és elővigyázatosan közlekedtünk. Itt ugyanis nem tüzijátékkal köszöntik az új évet, hanem az ó év minden bánatának elmosásával. Méghozzá úgy, hogy az erkélyekről vedérszámra öntik le a vizet. Szerencsére mi szárazon megúsztuk, mégis közelről élvezhettük a kubaiak új év köszöntését. És mivel ez 6 órával később esett meg, mint otthon, arra jutottunk, hogy a mi 2014-es évünk 6 órával rövidebb lesz, mint a többi.
