Bár a szivleszteri kalandunk nem tartott hajnalig, az új évet mégis - közös megegyezésre - kiadós alvással indítottuk. Szerencsénkre a szállásadónk reggelivel várt minket, ugyanis január 1-én itt is, mint otthon, minden üzlet zárva van, amiről mi szépen elfelejtkeztünk. Délelőtt bementünk a városba, hogy pénzt váltsunk és, hogy befizessünk két buszos utazára, mert volt egy olyan sejtésünk, hogy Kuba igazi szépségeit a vidék rejti magában és nem a főváros. Célpontjaink a sziget nyugati részén található Vinales nemzeti park és Trinidad városa. Nagyon viccesnek találtam, hogy az utazásokat szervező hölgy munkaeszköze egy vonalas telefon és egy leporellós papírban merült ki. Minden uticél irodájába szépen odatelefonált, a jegyzetfüzetbe írta a neveket, a várakozók sora meg egyre csak nőtt. Végül sikerült mindent elintézni, amiért jöttünk, bár az egyik busztársaság eléggé nehezen vette fel a telefont.
Délutánra egy kis fürdőzés volt beütemezve a közeli Santa Maria del Mar nevű strandon, viszont Zita szerint szükségem volt egy kalapra az erős napsütés ellen. Végre hódolhattam hát egyik kedvenc szórakozásomnak, - Zita ilyenkor szeretne láthatatlan lenni - a bazárai kofákkal való alkudozásnak. Sajna egy kiszemelt kubai autórendszámot nem sikerült eléggé jóárasítani, de egy szép szalmakalap boldog tulajdonosa lettem.
Ezután elfogyasztottunk még egy -egy üveg helyi sört (Cristal) egy helyi helyen, ahol vidám kubai zenét játszott egy csapat. A legviccesebb momentuma a sörivásnak az volt, amikor a pincér fiú úgy vitte el az egyik asztaltól a tányérokat, hogy beletett 1-2 tánclépést is. Délutánra Santa Maria del Mar-ba vitettük magunkat a taxival, hogy láthassuk végre a türkiszkék tengert. Szerencsére a sofőr egy olyan ponton rakott ki minkat, ahol nyugalom volt, és nem túl nagy tömeg.
A víz és a homok színe gyönyörű volt, de a legjobb a víz hőmérséklete volt. Olyan kellemesen meleg vízben fürödtünk, hogy majdnem a Széchenyi fürdő termálmedencéjében éreztem magam. Visszatérésünk után még este sétáltunk egyet a városban. Megnéztük a katedrálist, mely előtt épp kezdődött a téren az esti laza salsa, majd sok lakásba beleskelődtünk, miközben vacsorahelyet kerestünk. Mind lerobbant, apró földszinti lakás volt, ahol a bejáraton belépve egyből a nappali fotleljába ütközöl. A lakásokban családok ültek, TV-ztek. A lerobbantságukat leszámítva, nagyon otthonos lakások voltak ezek.
Ezután egy kis vacsik következett, majd időben aludni tértünk, mert másnap korán indult a Vinales-i kirándulás.
